"Szerelmünk kiállta a próbát"

Amikor még kislány voltam...
"Úgy emlékszem vissza arra az időszakra, mint egy rémálomra. Mindig pozitív, optimista lány voltam, olyan családban nőttem fel, ahol mindenki azt tartotta,csak hinni kell, és minden jóra fordul. Boldog, kiegyensúlyozott életet éltünk, óriási szeretet vett körbe minket. Tudtam, hogyha bajba jutok, a szüleimre mindig számíthatok, bármekkora slamasztikába keveredjek is. Körülbelül abban az időszakban ismerkedtem meg Guidoval, és eleinte nem is vettük olyan komolyan az együttjárást. Legalábbis én nem szövögettem komolyabb terveket. Jól éreztük magunkat, nem is kellett ennél több. Ki gondolta volna, hogy épp ő lesz az, aki megtanít arra, milyen az igazi szerelem?
Pszichológusnál...
Aztán egy napon becsapott a villám. Az édesapám halála padlóra küldte az egész családot. Anyu erős volt, igazi latin asszony, minden igyekezetével próbált együtt tartani minket, és segített feldolgozni a tragédiát. A nővérem, Clara is mindent megtett azért, hogy a gyászban sose maradjak magamra, de hiába minden, mély depresszióba zuhantam. Sötét gondolataim támadtak, gyakran álmodtam apuval, és hamarosan biztossá vált, hogy szakember segítségére lesz sükségem, hogy végleg el tudjam őt engedni. A pszichológus sokat beszélgetett velem, elmondta, hogy nem szabad erőlködve megjátszani a kemény, magabiztos lányt, inkább sírjam ki magam, engedjem, hogy valódi érzéseim magukkal ragadjanak, adjam ki minden bánatomat és dühömet, és fogadjam el, hogy apu elment.
Valóban sokat segített, de igazán nagy dolog mégis az volt, hogy közben Guido kitartott mellettem. Nemcsak elvisete, hogy gyakran elbőgöm magam, és hangulatom egyik pillanatról a másikra változik, de még néhány könyvet is átböngéstett a gyászról, hogy tudja, mi megy bennem végbe. Rá mindig számíthattam, és ekkor jöttem rá, hogy ez már jóval több egyszerű, múló, kamaszkori kalandnál. Bennünket sokkal erősebb szálak kötnek össze, mint az elején gondoltuk. Idén öt éve, hogy együtt vagyunk, és bár - mint minden kapcsolatban - nálunk is akadnak súrlódások, azt hiszem, egymásban találtuk meg azt az embert, akivel az egész életünket szertetnénk leéln."